Amikor kifogy az eredeti ötletekből, Hollywood mindig bátran nyúlhat a világirodalom számtalan alkotásához, hiszen az adaptációkra kezdettől fogva vevő a közönség, pláne akkor, ha még jól is sikerülnek. Roald Dahl 1964-es Charlie és a csokigyár (az első magyar kiadás annak idején a Karcsi és a csokigyár címet kapta) című ifjúsági regényét először 1971-ben vitték filmvászonra Gene Wilderrel a különc csokigyáros, Willy Wonka szerepében. A Willy Wonka és a csokigyár után 36 esztendővel Johnny Depp szívatta a gyerekeket és ugráltatta az umpalumpákat.
Most viszont, újabb 18 év elteltével a világsztárrá válás útján öles léptekkel haladó Timothée Chalamet veszi át a stafétát. A Wonka abban különbözik Mel Stuart és Tim Burton korábbi rendezéseitől, hogy Charlie-t teljesen kihagyja a történetből.
Ez persze nem is meglepő, hiszen a mozikba pont karácsony előtt, december 14-én érkező produkció Willy Wonka ifjúkorára fókuszál, arra az időszakra, amikor még nem az ő csokoládéja volt az, amiért sorban álltak a tömegek, amikor még nevet kellett szereznie magának a szakmában, dacolva a piacot kezében tartó csokoládékartellel.
Mivel a rendezői székben Paul King (Paddington) foglalt helyet, a stábot pedig olyan nevek erősítik, mint Keegan-Michael Key, Rowan Atkinson, Sally Hawkins, Olivia Colman, Jim Carter és Hugh Grant, egyelőre bizakodók vagyunk.
